Végső búcsú Kindler Józseftől (1929-2010)
Kátai István, tanítvány Dr. Kindler József, sokunk mestere A legkevésbé erre a hírre voltam felkészülve. Nagyon zavarban vagyok, mélységesen szomorú és megrendült a lelkem. Kölcsönös személyes ismeretség nem fűzött hozzá, de szellemi műhelyének lelkes látogatója voltam, többször tanított is, s legalább annyira mesteremnek érzem, mint Mányoki Pista bácsit (a „mezei” szervezőt) és Ladó professzorunkat, akit nagyon becsültem és szerettem. Személyes autonómiája engem is bátorított a lehető legnagyobb szellemi és egzisztenciális függetlenségre. Ő volt számomra a minta arra, hogy egy ember irgalmatlan belső erők és tudás birtokában van, s ezek fel is szabadíthatók, ha alázattal és kitartással keresi az egyéni módot az ember. Ő volt arra is a példa, hogy ez egészen fiatalon is elérhető, s ezáltal egy rendkívüli élet is megélhető. Sajnos sokunk, mint én is, csak 50-60 év körül jut el eddig, érez rá minderre, de ekkor már késő nagyszabású alkotó életre berendezkedni, a biológiai lét áthágh